Molekuláris Immunfiziológiai Munkacsoport Kutatócsoport

Öregedéssel az immunrendszer működése felborul, védelmi képessége csökken, melyet részben a fertőzésekkel szembeni fokozott hajlam jellemez, részben pedig egy alacsony szintű, krónikus gyulladásos állapot kísér, melynek hátterében olyan betegségek állnak, mint pl. az atheroszklerózis, az Alzheimer betegség vagy a Parkinson betegség. Ennek hátterében részben az immunsejtek megváltozott működése áll, másrészt a steril-gyulladások kialakulása. Öregedés során a makrofágok a gyulladásos fenotípus felé tolódnak el, ami azt eredményezi, hogy több gyulladásos citokint termelnek, illetve csökken a fagocitáló képességük. Ezzel párhuzamosan fokozódik a nem-mikrooranizmusok által kiváltott, ún. steril-gyulladások kialakulása, amit az öregedéssel járó, nagyobb mennyiségben termelődő, felszabaduló „veszély-jelek” okoznak. A „veszély-jelek” lehetnek a mechanikai trauma, stressz, ischémia, sugárzás következtében felszabaduló intracelluláris molekulák, vagy az extracelluláris mátrix fragmentjei, melyek a sérült vagy elhaló sejtekből felszabaduló, ill. a regeneráció során termelődő proteázok hatására fragmentálódnak. Az Nlrp3 és Nlrc5 olyan intracelluláris mintázat felismerő receptorok, melyek „veszély-jeleket” vagy a mikroorganizmusokra jellemző mintázatokat ismernek fel, és IL-1béta gyulladásos citokin termelését (Nlrp3 inflammoszómán keresztül) vagy az MHC I expresszióját és jelátviteli útvonalak működését szabályozzák (Nlrc5 fehérjén keresztül).