Cerebrovascularis Kutatócsoport Kutatócsoport

A vascularis rizikótényezők közül a hypertónia kiemelkedő jelentőségű, az elsődleges és másodlagos prevenció esetében ezért a hypertónia kezelése elsődleges fontosságú. Az antihypertenzív szereknek külön-külön az intima-média vastagságra, cerebrovascularis reaktivitásra és egyéb vascularis paraméterre kifejtett hátását korábban már vizsgálták. Ismert, hogy a különböző típusú antihypertenzívumoknak eltérő terápiás és protekív hatása van az érrendszerre. Célunk, hogy komplex módon, egyidejűleg és egymással párhuzamosan összehasonlítsuk a különböző hatásmechanizmusú antihypertenzívumok agyi és perifériás érrendszerre kifejtett az autonom idegrendszerre és a neuropszichológiai teljesítményre kifejtett hosszú távú hatását. Az agyérbetegségek okozzák a legösszetettebb, a betegek mindennapi tevékenységével leginkább interferáló fogyatékosságot: elsősorban a motoros funkciók zavarát, amelyekhez még számos más deficit is társulhat. Leggyakoribb tünet az izomerő-csökkenés (hemiparesis-hemiplegia); a flexió-extenzió, illetve az antigravitációs izomzat szelektív gyengülése, az izomtónus változása (spaszticitas); egyensúly-, és koordinációs zavar; beszédzavar, érzékelési zavarok; a kognitív funkciók csökkenése; látászavarok, stb. A stroke miatt meggyengült vagy elveszített egyes mozgástípusok (flexió-extenzió, addukció-abdukció, antigravitációs mozgások) monitorizálása alapvető abból a célból, hogy megállapítsuk, melyik mozgás típus (izomcsoport) fizikotherápiájára kell a therápiás tervben nagyobb hangsúlyt fektetni. Célunk egy olyan mozgásérzékelő készülék kifejlesztése, mely a paretikus végtag mozgásait a tér három dimenziójában folyamatosan és nem invazív módon érzékeli, illetve a detektált jeleket egy adatbázisba továbbítja.